Japánban egy ugyanekkora erejű földrengés sokkal kevesebb halálos áldozattal járt volna. Összeszedtük az április végén Nepált megrázó földrengés építőipari vonatkozásait.

Április 25-én rázta meg Nepált egy  7,9-es erősségű földrengés, mely többek közt rengeteg halálos áldotattal járt, és rengeteg épület, többek közt a világörökség részét képző buddhista templomok is romba dőltek. A nepáli kormány május 5-én először ismerte el nyilvánosan, hogy a sok figyelmeztetés ellenére nem készült fel kellőképpen a küszöbönálló földrengésre. Bam Dev Gautam belügyminiszter az állami televízióban azt mondta, hogy a hatóságok nehezen tudnak úrrá lenni a válsághelyzeten.

A Himalájában meghúzódó Nepál az eurázsiai és a dél-ázsiai tektonikus lemezek találkozásánál fekszik, hosszú ideje a földrengések szempontjából magas kockázatú térségnek számít, ahol nincsenek eszközök a mintegy 28 millió nepáli lakos védelmére. Nepál egy főre eső bruttó hazai terméke nem éri el az ezer dollárt, és a lakóházakat tulajdonosaik gyakran képzett mérnökök felügyelete nélkül építik fel.

Bár a nepáli kormány 1994-ben - hat évvel a közel hétszáz ember életét követelő, pusztító erejű földrengés után - elfogadott egy építkezési szabályozást, a hatóságoknak továbbra sincsenek forrásaik vagy hiányzik a szándék a törvény szigorú betartatására. 1998-ban Katmandu megpróbálta a gyakorlatba átültetni a GeoHazards International és a National Society for Earthquake Technology - Nepal nevű, földrengésekkel foglalkozó civil szervezetek által kidolgozott cselekvési tervet, de képtelennek bizonyult a védelem megfelelő erősítésére.

A megrongálódott Swayambhunath-sztúpa (más néven Majom Templom), a nepáli Katmanduban 2015. május 4-én, kilenc nappal azután, hogy  a Richter-skála szerinti 7,8 erősségű földrengés érte a nepáli fővárost és térségét (MTI)

Az országban politikai feszültségek is vannak, Nepálban 2006-ban fejeződött be az egy évtizeden keresztül elhúzódott, közel húszezer halálos áldozatot szedő maoista felkelés, amelynek következtében összeomlott a hegyvidéki országot a 18. század óta kormányzó monarchia, és parlamentáris demokráciának adta át a helyét. Azóta az egymással rivalizáló és rendkívül megosztott politikai csoportok képtelen voltak megegyezni az ország alkotmányáról, és több ügyet, köztük a katasztrófa-elhárítást teljesen háttérbe szorítottak a politikai csatározások.

Fotó: MTI/EPA/Narendra Sresztha