A ProSolum saját gyára 2027 tavaszán indul, a cég mégis már most, a tesztöntések fázisában épít bizalmat a magyar generálkivitelezőknél. A 100 százalékban magyar tulajdonú vállalkozás 2022 decembere óta fejleszti Cementflow nevű önterülő cementesztrich technológiáját, amellyel a beszélgetés szerint egységnyi felületen akár négyszer gyorsabban, vékonyabb rétegben és garantált szilárdsággal lehet padlót készíteni, mint a hagyományos, helyszíni kivitelezésű esztrichhel. A ProSolum nem egyszerűen egy új anyag, hanem egy teljes kivitelezési rendszer, amely alapjaiban változtatja meg, ahogyan Magyarországon aljzatot építenek. A lerövidülő kivitelezési idő nem csupán gyorsaságot, hanem közvetlen projektnyereséget is jelent a generálkivitelezőknek, és bár sokak számára újdonságnak számít, minden lépését gyárilag garantált paraméterek teszik kiszámíthatóvá és megbízhatóvá. Leültünk Fehér Kálmán kereskedelmi vezetővel és Molnár Tamás minőségbiztosítási vezetővel egy hosszú, kötetlen beszélgetésre arról, hol veszíti el jellemzően a generálkivitelező a projekt nyereségét, miért zárt láncú az értékesítésük, mi történt a bécsi tanulmányúton, és miért lett a márka arca egy türkiz elefánt.

Fehér Kálmán: Több oldalról is elveszítheti, de mondok egy konkrét példát. Egy nagyon jó magyar generálkivitelező cégnél dolgozó barátom mesélte, hogy a magyar piacon a határidők szinte mindig mozdíthatók, méghozzá általában negatív irányba. A projekt tehát elkésik, nem készül el időben. Ő úgy számolta, hogy egy hónap csúszás kamatteherben nagyjából 50-60 millió forint veszteséget jelent. Mindig felteszem a kérdést: ha ezt egzaktul ki tudjuk számolni, és tudjuk, hogy határidőre, a terveknek megfelelően elkészül az épület, akkor ez a pénz megmaradhatna a nyereségben. Miért nem csináljuk hát így? Mert abban a pillanatban egy nagyon is látható forintösszeg jelenik meg a projekten. A pontos összeg persze projektenként más, de a nagyságrend jól érzékelteti, mennyit bukhat egy generálkivitelező pusztán a csúszáson, és pont ezt a kockázatot csökkenti a ProSolum azzal, hogy lerövidíti magát a kivitelezési folyamatot.

Fehér Kálmán: Részben az, hogy hiányzik az igazi versenyhelyzet. Egy adott projektre ritkán versenyez két-három kivitelező is, mert nincs elég szakember, mindenki ugyanazokkal a vállalkozókkal dolgozik. Egy másik beszélgetésben azt mondták nekünk, hogy túl optimistán állunk a piachoz. Miért nehéz bevezetni egy új technológiát, egy új szemléletet? Mert Magyarország tranzitország, a bevándorló munkaerő innen továbbhalad Nyugat-Európa felé. Ebből következik, hogy nekünk a gépek felé kell lépnünk. A gép fáradhatatlan, itt most nem a kopásra gondolok, inkább a tervszerű karbantartásra. Ez segíti a generálkivitelezőket, hogy a profitrátájukat növeljék.

Fehér Kálmán: Mindig azt mondtam, hogy a tervek egy párhuzamos vonalként jelennek meg egy projektben. Mi arra kérdezünk rá, mi van, ha ezt inkább egy csomópontként gondoljuk el. Egy olyan csomópontként, ahol felgyorsítjuk a technológiát, és emiatt az összes befejező munkafolyamat előrébb kerül. Nem egy-két nappal többet várunk rá, egyszerűen magát a folyamatot rövidítjük le. Nem egy új esztrichet készítettünk, hanem egy rendszert, amely átalakítja, ahogyan egy ház, csarnok felépül, és mert minden lépését gyárilag garantált paraméterek igazolják, ez nem egy kockázatos újdonság, hanem egy már külföldön bevált, kiszámítható módja az építésnek.

Fehér Kálmán: Öt-hat évvel ezelőtt megjelent egy hatékonysági vizsgálat arról, hogy Magyarország hol áll az építőipar szempontjából. Már akkor is lesújtó kép jött ki: kevés az új szaktudás, a meglévőhöz ragaszkodunk. Ez az elmúlt öt-nyolc évben nem sokat változott, miközben a lengyel piacon hasonló termék már megjelent, az északi országokban pedig régóta tudják, mekkora pénzt jelent az idő. Ott rövidebb a beépítési idő is, egy tizenkét hónapos ütemtervet simán letudnak hat hónap alatt, és az egész gondolkodásuk a gyorsabb elkészülésre van kihegyezve. Nálunk ezek a folyamatok nagyon lassan indulnak el.

Molnár Tamás: Van ennek egy érdekes, régiós magyarázata is. Ha megnézzük, honnan indult ez a technológia, az látszik, hogy az északi, skandináv régióban valójában rákényszerültek. Ott más az éghajlati öv, rövidebbek a nappalok, rövidebb idő alatt kellett teljesíteniük, és az emberi találékonyság ebbe az irányba mozdult: hogyan lehet felváltani a hagyományos, nyűgös padlókészítési technológiát valami jobbal. Emellett ott a gazdasági háttér, a tőkepiac jellege is lehetővé tette, hogy komoly mérnököket állítsanak rá a problémára, ne csak egy anyagban gondolkodjanak: egy egész géplánccal együtt hozzanak létre egy komplett technológiát. Nálunk ez a fajta tőkeerő és szemlélet még kicsit idegen, de pont ezért hiszünk benne, mert most már Magyarországra is eljutottak azok a technológiai előfeltételek, amelyek korábban hiányoztak, gondolok itt akár a BIM-alapú tervezésre is.

Molnár Tamás: Konkrétan 2022 decemberében ültünk le először, és akkor kezdtük el megfogalmazni ebben a formációban, mit szeretnénk létrehozni ezzel a cementesztrich technológiával. Mögöttünk van azóta jópár év laboratóriumi kísérletezés, amit nyugodtan hívhatunk boszorkánykonyhának: elsőre kisebb léptékben, aztán a saját keveréseinkkel egyre nagyobb felületeken teszteltünk. Az utolsó másfél évben pedig eljutottunk oda, hogy komplett bérgyártási, 100 tonnás nagyságrendben legyártott tételeket kezdtünk el tesztelni. Ha ezeket felület-egységekre bontjuk, már több ezer négyzetméternyi tapasztalatunk van; minden adat és laborvizsgálati eredmény a kezünkben van ahhoz, hogy ez a termék piacra tudjon kerülni.

Molnár Tamás: A hagyományos esztrichtechnológia egy helyszíni kivitelezésen alapul, ott a helyszínre szállított alapanyagokat helyben mérik be, és ebből néha, valljuk be, kicsit bizonytalan kezek munkája lesz. Mi ehhez képest gyárban, ISO és üzemi gyártásellenőrzési keretek között fejlesztünk egy szabályozott rendszert. A végleges minősítés csak akkor tud megtörténni, amikor a gyár elkészül, és legalább tesztüzemben legyártja az első anyagokat. Ez a mostani ütemtervek szerint az idei év végére valósul meg. Éles piaci projekteket ezt követően, 2027-től tudunk vállalni. Addig viszont nem tétlenkedünk, a tesztöntések fázisában vagyunk, és abból akarunk jövőre kilépni a piacra.

Molnár Tamás: Van egy klasszikus építőipari mondás, hogy gyorsan, olcsón, jót – ebből csak kettőt választhatsz. Nálunk ezt mind a hármat egyszerre lehet választani. Hogy a számok nyelvén beszéljünk: egyórás etapban egy hagyományos esztrichcsapat nagyjából 25 négyzetmétert csinál meg, a mi technológiánkkal akár 100 négyzetmétert is meg lehet csinálni ugyanannyi idő alatt. Ez négyszeres különbség, és ez a sebesség egyúttal minőségi előnyt is jelent, hiszen az egész projektre vonatkozóan sokkal jobban lehet ütemezni, sokkal jobban lehet haladni.

Molnár Tamás: Mert a minőségbiztosítás az én asztalom. Vegyünk alapul egy nyomószilárdsági értéket, mert ez a legismertebb, legelterjedtebb mutató: egy hagyományos esztrich jó, ha eléri a C12 vagy C16 szilárdsági értéket. A mi termékünk két termékkörrel indul, egy C20-as és egy C25-ös szilárdságúval, és ezt garantáljuk is. Gyári körülmények között folyamatosan kontroll alatt tartjuk a terméket, folyamatosan mintát veszünk belőle, és most is azt látjuk, hogy kellő biztonsággal és kellő tartalékkal ezt bőven meg is tudjuk haladni.

Molnár Tamás: Ha egységnyi idő alatt nagy felületet kapunk, sokkal kevesebb anyagot dolgozunk be, hiszen a vékony rétegvastagságból adódóan nem kell 8 centis padlórétegben gondolkodni, elég 4-5 centi is. Ez önmagában anyagmegtakarítást jelent az egész felületre nézve. Ha ehhez hozzáveszem, hogy egy nap alatt egy lakás helyett gyakorlatilag négy lakást meg tudunk csinálni, akkor ez a hármas: gyorsan, jól, olcsón, minden irányból kijön. Nálunk ez nem választás kérdése, ez a rendszerünk kötelező tartozéka.

Molnár Tamás: Ez tényleg mindig felmerül. Egyetlen valódi hátránya van, ami magából a fizika törvényeiből adódik: ezt csak síkra lehet önteni, lejtést nem lehet vele képezni. Ha egy padlón lejtést kell kialakítani, akkor sajnos nem a mi termékünk a választható megoldás. Szerintünk viszont ez nagyon szűk keresztmetszete a mai padlókészítési feladatoknak, a fókusz ma valójában azon van, hogyan lehet a jót, gyorsat és olcsót úgy összerakni, hogy a generálkivitelezők és a beruházók a projektnyereségüknél maradjanak.

Fehér Kálmán: Egy neves tervezőirodával egyeztettünk Tamással és a tervezőiroda vezetőjével. Ő szó szerint a homlokára csapott, mert egy évvel korábban kellett volna hozzánk fordulnia. Az esztrichvastagság betervezése problémát okozott neki egy prémium lakásprojektnél, mert a belső tér magassága is számított, és emiatt szűkíteni kellett a szerkezeti rétegrenden. A mi 4 centiméteres esztrichünkkel a statikus 2-3 centit meg tudott volna spórolni, és nyugodtabban is aludt volna. Ez azt mutatja, hogy a tervezői szemléletet is módosítani kell, a tervezőknek is felelősséget kell vállalniuk azért, amit beterveznek. Utána kell járniuk, hogy az valóban megfelelő adatokkal rendelkezik, ne csak a műszaki adatlap alapján válasszák.

Molnár Tamás: Én ezt egy kicsit másik oldalról közelíteném meg, mert magam építészmérnök és betontechnológus vagyok, szóval ismerem a tervezői gondolkodásmódot. Van egy tervező kontra kivitelező hitvita, amiben a tervező a kivitelezőre mutogat, a kivitelező a tervezőre. Ez sokszor abból a látásmódbeli különbségből fakad, hogy a tervező madártávlatból nézi a projektet, a kivitelezésnek viszont a béka perspektívájában kell megoldania a részleteket. Mi úgy gondoljuk, hogy induljunk el az origóból: egy épület a tervezőasztalon kezdődik. Ha a tervező fejében nincsenek helyrerakva ezek a paraméterek, mert nem jutott el hozzá az információ, akkor nem is fogja betervezni a megoldást. Ezért van, hogy mi a kivitelezők mellett a tervezőkkel és a beruházókkal is kapcsolatot akarunk építeni.

Molnár Tamás: A megfelelő környezeti körülmények mellett a leteljesítéstől számítva másnap már járható, 7 nap múlva pedig burkolható. Ez nagy különbség egy hagyományos esztrichhez képest, ahol jó esetben is csak pár hét múlva lehet ráburkolni, és ez bizonytalan: nem lehet megmondani előre egy konkrét napra, hogy hétfőn, keddi vagy csütörtöki nap jöhet a burkoló. Nálunk ez kiszámítható, és ez a kiszámíthatóság önmagában is megnyugtatja a kivitelezőket.

Fehér Kálmán: Nagyon egyszerűen: ha be van írva a sávos ütemtervbe, hogy adott héten jön a gipszkartonos, akkor annak tényleg akkor kell tudnia jönnie, nem pedig két vagy három héttel később. Ha ez elcsúszik, a hatások összeadódnak, és a végén magyarázkodás, kellemetlenség lesz belőle. Ott van a kérdés, hogy ki vállalja fel, hogy elrontotta.

Molnár Tamás: Ha visszakérdezel, hogy honnan táplálkoznak ezek a félelmek, akkor a korábbi tapasztalatból. A mai magyar kivitelezői brigádok döntő többsége a hagyományos esztrich tapasztalatából indul ki, és onnan ismerik a hibalehetőségeket: a síkpontosság bizonytalanságát, a burkolhatóság kiszámíthatatlanságát. Nálunk a tesztek mutatják, hogy a leteljesítéstől számítva ez másnap járható, hét nap múlva burkolható, és ez a plusz, ami meg tudja nyugtatni őket.

MAÉP: Beszéljünk a síkpontossági garanciáról. Ez mit takar pontosan, és mi van, ha mégsem sikerül teljesíteni?

Molnár Tamás: A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha egy méteres mérőlécet leteszünk a felületre, két milliméternél nagyobb eltérést nem tapasztalunk. Őszintén, a fejlesztés során nem is ez volt a legnagyobb kihívásunk, ez az anyag természetéből majdhogynem automatikusan adódott. A legnagyobb fejtörést az okozta, hogyan tudjuk ezt a folyékony anyagot különböző hőmérsékleti és páratartalmi körülmények között egyenletesen folyóvá tenni, és hogyan alakítsuk ki a bedolgozási időt úgy, hogy a kivitelező minél kényelmesebben, minél nagyobb felületeket tudjon ellátni. Mivel szinte minden mérésünk hozta ezt a síkpontosságot, mertünk élettartam-garanciát is vállalni rá. Ha ezt a szabvány által előírt mértéket egy adott helyszínen mégsem sikerülne tartani, arra garanciavállalással állunk oda, kivitelezői nyilatkozattal kiegészítve, hogy az ügyfél ne kerülhessen hátrányba.

Molnár Tamás: Persze, ha egy padlót túlterhelnek, vagy nem a megfelelő technológiai időben nyúlnak hozzá, akkor lehetnek olyan hibák, amik kívül esnek a garanciafeltételeken. De a betartott feltételek mellett merjük garantálni, hogy megfelelően leburkolható, jó és használható felületet kapnak a kivitelezőink és a beruházóink.

Molnár Tamás: A hagyományos esztrich egy szabad felhasználású termék, mi viszont egy kötött, zárt láncú értékesítésben gondolkodunk. Ennek oka pontosan az, hogy a technológia és a rendszer jellegéből adódóan ez egy olyan innovációt hoz, amihez az építőipar jelenlegi kerete még nincs hozzászokva. Ez a mi erősségünk, de csak akkor működik, ha a bedolgozás is szakszerű.

Fehér Kálmán: Egy anyagot bárkinek oda tudunk adni, de a tapasztalataink szerint már egy egyszerű vízadagolási hiba is problémát okozott: túl híg vagy túl sűrű lett tőle az anyag. Ha az anyagot mi gyártjuk, és arra garanciát is vállalunk, ráadásul a felhasználásra, a bedolgozásra is mi tanítjuk meg a kollégákat, akkor ebből a két dologból az következik, hogy a hibázási lehetőséget minimalizálni tudjuk.

Fehér Kálmán: Igen, pontosan ezért. Mert ha rosszul sül el egy termék bevezetése, előbb-utóbb elterjed, hogy a termék nem jó, és ez visszahat a márkára is. Mi ezért nem szeretnénk boldog-boldogtalannak odaadni a terméket. Edukáció címén inkább egy oktatóközpontot építünk a gyártelepünkön.

Molnár Tamás: Ez egyszerre szolgálja az ügyfélbizalom megtartását és a saját érdekünket is. Ha át tudjuk adni a kivitelező partnereinknek azt a szaktudást és felkészültséget, amit ez az oktatóközpont nyújt, akkor ők magabiztosak lesznek ebben a technológiában, és a jó hírnevünket viszik tovább. Ha elég magabiztosak, bízom benne, hogy ez minél hatékonyabban, minél gyorsabban el fog tudni terjedni.

Fehér Kálmán: Igen. Felállítottunk egy marketingmódszert: elhívjuk a partnereket egy tesztöntésre, ők szembesülnek azzal, hogy ez tényleg elkészül, méghozzá rövid idő alatt, szinte pillanatok alatt. Nagyon megköszönöm azoknak a generálkivitelező kollégáknak, cégvezetőknek, műszaki igazgatóknak, projektmenedzsereknek, akik szántak ránk két órát. Jó volt látni a szemükben, hogy adtunk nekik valamit. Ígértük, hogy 24 óra múlva járható lesz, és utána kimentem a helyszínre, csináltam a saját telefonommal pár képet, és azt mondtam: gyerekek, 24 óra múlva járható.

Molnár Tamás: Egyértelműen az, amikor a szakmában dolgozó, akár tizenéves-húszéves tapasztalattal rendelkező emberek először látják ezt a technológiát, és látod, ahogy leesik az álluk. Amikor egy ekkora felület ilyen gyorsasággal, ilyen folyós, ilyen likvid anyaggal készül el, mint amikor egy medencét megtöltünk vízzel, az mindenkiben először félelmet kelt: ha ez ennyire folyik, biztos tele van vízzel, és akkor biztos repedni fog, biztos nem szárad ki. Valójában nem a víztől folyós, a víztartalma a betontechnológiai léptékekhez képest alacsonyan van tartva, olyan adalékanyagok vannak benne, amik egyfajta golyóscsapágy-effektust idéznek elő a részecskék között. Ez a mi tudásunk, ezért folyik az anyag, nem attól, hogy tele van vízzel.

Fehér Kálmán: Pontosan ez történt. Nem tudtuk klasszikusan lemérni a hét-tíz napot egy adott felületen, mert azt egy speciális fóliás borítással fedtük le, de mérési eredményeket akkor is gyűjtöttünk. Ez mind olyan momentum volt, ami növelte a hitelét annak a terméknek, amit fejlesztünk, hiszen a puding próbája az evés. Megkaptuk a bizalmat, és utána jól is tudtunk vele élni.

Fehér Kálmán: Mobil silós rendszerben gondolkodunk. Magyarországon a mobil silók kevésbé terjedtek el, pedig ha megnézünk egy osztrák vagy német termékkatalógust, ott a tömegtermékek eleve silós, ömlesztett verzióban szerepelnek. Ennek egyszerű oka van: a tömegterméket jobb így szállítani, nincs raklapprobléma, nincs veszélyeshulladék-kezelés. A mi silóinkat ráadásul ellátjuk egy radaros szintmérő berendezéssel, ami 500 kilogramm pontossággal megmondja, mennyi anyag van bennük. Egy 2,5 tonnás siló akár 27 tonna anyagot fogad be, méghozzá függőlegesen, ami sokkal helytakarékosabb megoldás egy építkezésen, mint az anyagok egymásra pakolása.

Fehér Kálmán: Igen, egy ausztriai tanulmányúton történt: Bécsen keresztül kellett volna jönnie a teherautónak a gyárból, és jelezték, hogy nem fog időben odaérni. A silós szintméréssel és a bedolgozási idő különböző beállításaival el tudtuk nyújtani a folyamatot úgy, hogy pont addigra ért oda a silós autó, fel tudtuk tölteni, és folyamatosan tudtunk dolgozni, mert nem szabad teljesen leüríteni a silót. Ilyen apró innovációkat kell értelmesen, hasznosan beépíteni a folyamatba.

Molnár Tamás: Ez elsősorban projektlépték és -volumen kérdése. Minél nagyobb a projekt volumene, annál jobban kijönnek az anyag előnyei. Ez nem azt jelenti, hogy csak a gigaprojektekre lövünk, de ahogy a mondás tartja, ágyúval nem lövünk verébre. A jelenlegi, kezdeti indulásunkhoz a silós termékkör miatt egy családi házas léptéket most még nem gondolunk úgy, hogy megérné kivitelezni, arra vannak későbbi terveink.

Fehér Kálmán: De, ez az érdekes kettősség. Hetente két-három lakossági megkeresést kapunk, holott ezt eredetileg a generálkivitelezőkre, fővállalkozókra céloztuk. A lakosságot ugyanaz érdekli: vékonyabb rétegvastagsággal jobb minőségű terméket kapnak, ami 24 óra múlva járható, hét-tíz nap múlva burkolható. Egy családi háznál gyorsabban akarnak beköltözni, nincs idő várni. Miért kelljen elkérni egy aljzatkiegyenlítőt, ha egyszer meg lehet csinálni ezt a réteget? Minden plusz réteg egy plusz hibalehetőség és plusz költség is.

Fehér Kálmán: Igen, a márciusi Portfólió konferencián egy panelbeszélgetésen hangzott el, hogy két generálkivitelezőt hasonlítottak össze: az egyik egy év alatt 200 lakást épít meg, a másiknak ehhez két év kell. Óriási a különbség. Mindkét cég azt keresi, hogyan tudná rövidebb idő alatt, hatékonyabban felhasználni az erőforrásait. Mi ennek csak egy szeletét tudjuk bemutatni, de azt a szeletet ki lehet nagyítani a projekt egészére.

Fehér Kálmán: Nem véletlenül választottuk ezt a figurát. Az erő, a magabiztosság, a nyugalom és egy kis meghökkentés is benne van, hogy a szürke építőiparban ki tudjunk tűnni a tömegből. Nem exhibicionista módon akarunk feltűnni, nem az a célunk, hogy csak minket lássanak. Inkább teret akarunk adni ennek a technológiának, mert hiszünk abban, hogy el tud terjedni és hatékonnyá tud válni az iparban. Ehhez kell egy ilyen brand, egy ilyen megjelenés.

Fehér Kálmán: A türkiz színt körülbelül másfél éve választottuk. A tisztaság, a megújulás és az energia jelképe, nyugalmat és kreativitást sugároz, ami szerintünk hajaz a mi termékvonalunkra. A türkiz emellett a kommunikáció és az önbizalom szimbóluma is, az önbizalomra pedig azért van szükségünk, mert hinnünk kell a termékben, a technológiában és abban a vízióban, amit képviselünk.

Fehér Kálmán: Szerintem 26 éve vagyok az értékesítésben, valamikor 97 körül kezdtem. Mindig azt várjuk, hogy megújuljon a piac, de a piac egy új termékkel vagy szolgáltatással tud megújulni. A 2000-es években volt egy óriási különbség a kézi és a gépi vakolás között, és nagyon lassan terjedt el – de mára eltelt húsz év, egyértelmű, hogy csak géppel vakolunk. Mi ugyanilyen víziót képzelünk el az önterülő esztrichhel, hogy úgymond felforgassuk az építőipart, mind a megjelenésben, a türkiz elefánttal, mind a piaci szemléletben.

Fehér Kálmán: Magyarországon nem tudunk releváns adatot kiszűrni arról, mekkora az esztrichpiac, ezért tájékozódásképpen Ausztriát vettük példának, az ország nagysága, lakosságszáma és egyéb adatai alapján próbálunk támaszkodni valamire. Volt szerencsém betekinteni a svéd és a portugál piacba is anyaggyártóként, hogy ott milyen lehetőségek vannak.

Fehér Kálmán: A piacvezető szerepet szeretnénk elérni az önterülő esztrich piacán. Első körben a nagyberuházásoknál szeretnénk megjelenni, elsősorban a társasházépítéseknél, ahol a mi ömlesztett termékünk, az önterülő cementesztrich kerülhet szóba. A harmadik év felé gondolkodunk a családi házas szegmensben, és nem titkolt célunk a közép-európai terjeszkedés is három-öt éven belül.

Molnár Tamás: Ez az innováció nem egy statikus állapot. Nem arról van szó, hogy kifejlesztettünk egy receptúrát, és azzal most nekimegyünk a piacnak. Már most, a laborban a jövő receptúráit és technológiáit fejlesztjük. Ha három-öt évről beszélgetünk, akkor gyakorlatilag már a 2030-as éveket alapozzuk meg. Ez talán minden nagyképűség nélkül egy olyan innovatív hozzáállás egy gyártó részéről, amit a magyar építőiparban kevéssé látni, mert mindenki kicsit a mának, a következő hónap terveinek él. Mi merünk nagyobbat álmodni, mert látjuk, hogy ez az anyag Észak- és Nyugat-Európában honnan indult és hány év alatt hova jutott.

Fehér Kálmán: A jövő zenéje, ami szerintem a következő három-öt évben kerül majd igazán terítékre, hogy hogyan lehet újrahasznosított anyagokat beépíteni úgy, hogy közben az alaptulajdonságokon ne változtassunk. A cementgyártás az egyik legnagyobb karbonlábnyommal rendelkező, energiaigényes folyamat, ezért a cement mennyiségét csökkenteni és valamivel helyettesíteni komoly cél. Itt kezdődnek azok a kis nüanszok, amikkel tovább lehet lépni, és amivel egy vevő azt mondhatja, hogy környezettudatos döntést hozott.

Molnár Tamás: Ha ezt tömören kellene megfogalmaznunk, a szemléletváltás az a szó, amit a zászlónkra tűztünk. Szeretem a szemléletes példákat: az iparban a fejszéről át tudtunk térni a motoros fűrészre, a kézi vakolásról a gépi vakolásra. Az esztrichtechnológiánál miért ne lehetne egy kézi, hagyományos eljárást lecserélni egy teljesen automatizált, gépesített, minimális élőmunkát igénylő, jó műszaki tartalmú anyagra, ahol képzett szakemberek dolgoznak, nem ad hoc módon, aznap kitalálva? Gyári standardek és gyártói előírások alapján, a műszaki adatlapban vállalt paraméterek garanciájával. Ha ezt a szemléletváltást végig tudjuk vinni a magyar építőipar gondolkodásán a következő három-öt évben, öt év múlva egy hasonló beszélgetésben már büszkék lehetünk arra, amit elkezdtünk. Az indulás náluk ezért mindig két lépésben zajlik: először egy külső helyszínen tartott tesztöntésen látják élesben a technológiát, ezután a saját projektjükön is kipróbálhatják, és láthatják a rendszer előnyeit.

Az interjút Buják Andor Mátyás készítette, megjelent a Magyar Építő Fórum magazin 2026. őszi (No. 103.) számában.