A magyar gépipar egyszerre küzd munkaerőhiánnyal és gyors technológiai nyomással – miközben a gyártási hatékonyság növelése ma már nem elsősorban beruházási, hanem szervezeti kérdés. Varga Ákos szerint a versenyképesség kulcsa egyre inkább az, hogy a cégek mennyire tudják átstrukturálni működésüket a rugalmasabb, adatvezérelt termelés irányába. A Terra Hungária vezetője úgy látja: a valódi törésvonal nem a technológiával rendelkező és nem rendelkező cégek között húzódik, hanem azok között, akik képesek azt beépíteni a mindennapi működésbe.

MAÉP: Hogyan értékeled az elmúlt évet árbevétel és eredmény terén?

V. Á.: Az év úgy indult, és július-augusztusig, a nyár közepéig úgy nézett ki, hogy borzasztó évünk lesz. Gyakorlatilag azt a gazdasági helyzetet tükrözte az eladásunk és az árbevételünk, ami általánosságban jellemző az országban. Tehát az év első része sokkal rosszabb volt, a ’24-es évnél. Akkor elindultak a pályázatok, volt két pályázat is. Az egyik a Demján Sándor Program, ez nagyon jelentős keresletet támasztott, és volt egy GINOP-os is. A Demján pályázatoknál 50%-os támogatási intenzitás volt, ez a mi ügyfeleinket érintette. Ez az utolsó 4 hónapban-negyedévben hozott nekünk pluszt, majdnem 120 darab új gépeladást. Ez megmentette az évet, mindent szépen helyrehozott, minden szép és jó lett, darabszámban is. Majdnem 200 gépet adtunk el tavaly. Ez az év sokkal erősebb lett így, mint a ’24-es, mert akkor emlékeim szerint 130 körül voltunk. Ez egyértelműen ennek a pályázatnak volt köszönhető. És sajnos nem – ez nagyon fontos – piaci alapon működött. Tehát ez a pályázat egy egyszeri alkalom volt, nem azt jelentette, hogy az ügyfeleinknek munkája van, és azért veszik a gépet.

A többség egyébként nem növelte a gépparkot, nem fejlesztett, hanem inkább frissített, tehát visszaadott gépeket, vagy eladta, mi is visszavettünk sokat, és tulajdonképpen ez határozta meg az évet. Ez nem jelentett vevőszolgálati, szerviz vagy alkatrész-értékesítési pluszt, mert ezek a gépek nem munkába mentek sajnos, hanem egyelőre az ügyfelek udvarára, ott pihennek. Maga a munkaellátottság továbbra is nagyon alacsony és gyenge, nincs megfelelő mennyiségű építőipari munka az országban. A magasépítésnél kicsit más a helyzet, sok lakás, iroda meg gyár épül. A mi gépeink ezeknek csak a nagyon kezdeti stádiumában vehetnek részt, amikor alapot ásnak vagy földmunkarendezés van. Ez a kettősség jellemezte az utolsó negyedévet végig, az újgépeladás gyönyörűen működött. A vevőszolgálat sajnos továbbra is kínlódott. Nem mennek a gépek, nem fogyasztanak olajat, alkatrészt. A bérleti üzletágunk is ugyanezt sínylette meg, ami 2024-ben szép eredménnyel zárt, tavaly sajnos nem büszkélkedhetett ilyen szép eredménnyel. És nyilván a használtgépüzletágunkat is tönkretette ez az 50%-os támogatás, mert ha féláron lehet gépet venni, akkor használt gépet nem nagyon fog venni senki. Ez némi problémát azért okozott, mert ahogy említettem, nagyon sok ügyfél beszámított, tehát visszaadott gépet, ami nálunk most készleten van használt gépként, és egyelőre nehézséget okoz az értékesítése. Dehát előbb-utóbb csak túl leszünk rajta. Tehát egy ilyen kettősség vagy többség, pozitív meg negatív hatás eredményezte azt, hogy egy 10 milliárdos árbevételt azért sikerült elérnünk tavaly, és tisztességes, szabad szemmel is jól látható nyereséget.

MAÉP: Igen, láttam, hogy 7 milliárdos árbevétel volt ’24-ben, ehhez képest szép a dolog. És az eredmény is:’24-ben veszteségben volt a történet, ami gondolom, pozitívba átfordult.

V. Á.: Igen, átfordult. Mi ugye, mindig az üzleti eredményességet nézzük, az alapján történik a cég értékelése a tulajdonos szemszögéből. És az tavaly egy nagyon szép eredménnyel zárult.

MAÉP: Milyen új termékekkel lépett piacra a Terra?

V. Á.: Itt örömhíreim vannak. Nagyon nagy hangsúlyt fektetünk már évek óta arra, hogy próbáljunk új termékeket is piacra dobni, mert annyira ki vagyunk téve egyrészt az építőiparnak, másrészt a JCB-nek. Kilencvenvalahány százaléka az árbevételünknek innen származik, és most végre van egy kis siker. Meg tudtunk állapodni egy lengyel tulajdonosi körrel rendelkező, Hydrog nevű céggel, akik különféle kisebb-nagyobb útfenntartó, útépítő gépeket meg gépláncokat gyártanak. Az ő a termékeiket kezdtük el forgalmazni idén. Van egy másik, szintén lengyel márka, amiért szintén nagyon sokat dolgoztunk, de ott még nem tudok arról beszámolni, hogy aláírtuk volna a megállapodást. Remélhetőleg, ha az első negyedévben nem is, de mondjuk, az első félévben ez a megállapodás megszületik, újabb termékcsaláddal bővül a kínálatunk. Ezek fontosak számunkra, szeretnénk minél több módon kapcsolódni az ügyfelekhez, és egy picit kitörni az építőiparból.

MAÉP: Milyen főbb mozgásokat láttál ’25-ben a piacon, és milyen piaci várakozások vannak ’26-ra?

V. Á.: ’25-ben a gépeknél alapvetően ez a pályázatosdi, bármilyen furcsa, de meghatározta, hogy milyen gépcsaládból származó gépeket tudtunk főleg eladni. Megint az árokásó-rakodó került előtérbe, mert ezeknél a pályázatoknál a műszaki kiírás leginkább ennek kedvezett, ez volt a leginkább keresett termék. Ahogy mondtam, ez egy mesterséges kereslet és egy visszarendeződés, mert évek óta az volt megfigyelhető, hogy az árokásó-rakodó súlya csökken a teljes piacon belül. Ez most megállt, illetve visszafordult, de nem gondolom, hogy hosszú távon ez lenne majd a trend.

’25-ben a lánctalpas stagnált, de a gumikerekes kotró és a rakodó nőtt 15-20%-kal. A rakodónál már előjönnek az ipari felhasználások. A teleszkópos is valamelyest talán nőtt, ott azért a mezőgazdaság torzítja a képet. Alapvetően azt lehet mondani, hogy a tavalyi évet ez a pályázat határozta meg. Még annyit hozzátéve, hogy mi árokásó-rakodóban nagyon erősek vagyunk, a JCB-nek ez a hagyományos terméke, itt 60% fölötti piaci részesedésünk van már. De a többi majd’ minden gépcsoportban tudtunk piaci részesedést növelni, és az nagyon jó, ez nagyon fontos. Főleg a gyártó részéről, tehát nem is annyira a tulajdonos, de a gyártó ezt figyeli. És a gyártónak ez a legfontosabb paramétere, hogy a dílere milyen részesedéssel vesz részt a piacon. Mi elég jók voltunk tavaly.

MAÉP: Látszik-e már valami, hogy mi lesz ’26-ban?

V. Á.: Ez egy nagyon jó kérdés. Ha egyszerűen akarnék válaszolni, akkor azt mondom, hogy fogalmam sincs, de tényleg. Ugye, lesz a választás, ami alapvetően a gazdasági irányokat is megváltoztathatja. Az egyik párt, ha győz, akkor esetleg uniós pénzek hazajönnek, amire nagyon sokan várnak a gazdaságban és nagyon fontos lenne. Ha a másik irány marad, akkor pedig azt gondolom, ők is belátják, hogy valamit változtatni kell, mert ez így nem jól működik. A gazdaság nem ott tart, ahol kellene neki, főleg nem az építőipar. Amit látunk, hogy egyelőre nincsenek uniós pénzek, nincsenek komoly támogatások. Magyarországon az állam és az önkormányzatok a legfontosabb – most az építőiparról beszélek – beruházók, az állami költségvetésnek ismert a helyzete, az önkormányzatok költségvetése körülbelül ugyanott áll. Úgyhogy nem számítunk arra, hogy ha nem történik semmilyen változás és minden így marad, akkor a mi ügyfeleinknek több munkája lesz, amihez gépek kellenek. Ráadásul tavaly nagyon sok új gép bekerült a piacra, ami jelenleg üres kapacitásként szerepel. Tehát ha elindulnak is a munkák, valami miatt ez beüt, és megjönnek a megrendelések meg a beruházások, akkor is először a meglévő komoly gépkapacitást kell felszívni.

MAÉP: Túlkínálat lesz.

V. Á.: Így van. Tehát nem sok jót látunk, ha mélyebben belemegyünk. Azt gondoljuk, hogy biztos, hogy nem lesz olyan jó évünk, mint amilyen a tavalyi volt – megint csak a pályázatokra gondolva. Hacsak nem valami pályázat megint előkerül, mert az benne van a pakliban, de ha ilyen nincs, akkor a normál piaci viszonyok nem fogják lehetővé tenni, hogy több gépet adjunk el. Nem is terveztünk ilyen számot, tehát 150 körül van a tervünk, ami ugye, jóval kevesebb, mint a tavalyi. Úgyhogy így vagyunk.

Az interjút Kövesdy Gábor készítette, megjelent a Magyar Építő Fórum magazin 2026. tavaszi (No. 101.) számában.