A német építőipar munkaerőpiaci problémája abból adódik, hogy tendenciájában csökken a humán erőforrás-tartalék.

Ennek egyik oka, hogy a következő években is sok építőipari szakmunkás megy nyugdíjba, részben, mert elérte a nyugdíj korhatárt, részben pedig azért, mert 45 év munkaviszony után korkedvezményes nyugdíjban részesülhet, és ezt a lehetőséget a (megterhelő) munkavégzés jellegénél fogva inkább a fizikai állományú dolgozók veszik igénybe.

A másik ok abban rejlik, hogy jóllehet ma még vannak munkanélküli építőipari munkavállalók, számszerűleg a munkanélküliségi ráta viszonylag alacsony szinten maradt, tendenciájában pedig csökken.

Az építőipari konjunktúrakutató intézetek szerint a kiszámíthatatlan nemzetközi gazdasági környezet miatt a következő években az építőiparban jelentős termelésbővüléssel nem lehet számolni, igaz ezt konkrétan nem is cáfolják, de bővülés nélkül is teljesíteni kell a meglévő megrendeléseket, ahhoz pedig munkaerőre van szükség, amiből egyre kevesebb lesz, ha nem történnek ellenintézkedések.

A Német Kereskedelmi és Iparkamara (DIHK) 2025 nyár elején végzett felmérése szerint a megkérdezett építőipari vállalatok 64%-a még mindig a szakképzett munkaerő hiányát jelölte meg kockázatként vállalatuk gazdasági fejlődése szempontjából. Igaz, hogy ez ez az arány 2018-ban még 82% volt, de a kedvezőbb megítélés annak köszönhető, hogy a német építőipar és vállalatai számos intézkedést hoztak a fenyegető szakemberhiány kezelésére, melyek jelenleg is tartanak, azok minden kiszámíthatatlanságával együtt:

• a munkanélküliek integrálása az építőipari munkaerőpiacba: az építőipari szakmákban foglalkoztatandó  munkanélküliek száma éves átlagban a 2007. évi 70.000-ről 2024-re 17.700-ra csökkent. A munkanélküli építőmérnökök száma ugyanebben az időszakban 4.400-ról 2.500-ra mérséklődött. Itt is érzékelhető, hogy jelentősen csökkent az erőforrás-tartalék.
• a fiatalok toborzásának intenzívebbé tétele: 2021-ben 14.800 fiatal választotta az építőipari szakmát (beleértve az irodai alkalmazottakat is), ami 34%-kal, azaz 3.800 fővel több, mint a 2005-ös mélyponton. A konjunktúra és a demográfiai helyzet következtében 2022 és 2024 között a növekedés tendenciája 12%-ra, azaz 1.320 főre csökkent. Az erőforrás szűkülése itt is kimutatható.
• a diplomás építőmérnökök számának növekedése: 2023-ban ez a szám 10.190 volt, ami több mint kétszerese a 2008-as 4.680 fős mélypontnak.
• a külföldi építőipari munkavállalók integrálása a német cégek állományába: a külföldiek aránya az építőiparban a 2009-es 8%-ról 2024-ben 24%-ra emelkedett. A magasépítésben ez az arány elérte a 36%-ot. A jövőre nézve azonban nem lehet tudni, hogy mekkora foglalkoztatási lehetőséget rejt a külföldi munkavállalók bevonása a munkaerőhiány pótlására. A szaksajtó ma már foglalkozik azzal a helyzettel, hogy elsősorban a közép-kelet európai régióból érkező munkavállalók visszatérnek hazájukba, mert anyagilag már nem vonzó a német építőipari vállalkozásoknál történő munkavállalás. A menekült-oltalom alá eső munkavállalók építőipari munkavállalóvá történő kiképzése is bizonytalan és kiszámíthatatlan (nyelvi akadályok, illetve a hajlandóság hiánya miatt).
• más európai uniós tagállamokból érkező alvállalkozók alkalmazása: a Németországba kiküldött építőipari munkavállalók száma 51.240 főről (2009) 86.000 főre emelkedett (2024), azonban erre a növekedésre vagy ennek fenntartására sem lehet tartósan építeni.
• a létszám megtartása: A DIHK 2025 nyár elején végzett felmérése szerint az elsősorban a magasépítésben mutatkozó építőipari konjunktúra gyengülése ellenére a megkérdezett építőipari vállalkozások 70%-a úgy nyilatkozott, hogy a következő 12 hónapban továbbra is meg kívánja tartani jelenlegi munkavállalói létszámát, és csak 19 %-uk nyilatkozott úgy, hogy létszámcsökkentést tervez.

Összeállította: Mervai Péter, ÉVOSZ Németországi Vállalkozási Tagozat, Köln