Reflektorfényben

Interjú Csorba Kázmérral, az ÉBSZ elnökével

Kövesdy Gábor, Magyar Építő Fórum: Hogyan értékeli a Szövetség a 2017-es ÉBSZ Kiállítást?

Csorba Kázmér, (Építőgép-forgalmazók és Bérbeadók Szövetsége): Sok szempont alapján értékeltünk. Két kérdőívet állítottunk össze, egyet a látogatóknak, egy másikat a kiállítóknak. Az 5 fokú skálán összességében nagyon jók az eredmények. A rendezvényt a kiállítók 4,3-re értékelték, ennél többre, 4,5-re a látogatók.

K. G.: Több résztvevő volt, mint 3 éve?

Cs. K.: A látogatók száma mindenképpen több volt, 4000 és 4500 között lehetett. Pontos számot nem tudok mondani, mert sokan (próbaképpen én is) regisztráció nélkül is bejutottak. Bár a rendezvény ingyenes volt, tehát nem ezért nem regisztrált mindenki, de néha olyan számban jöttek a látogatók, hogy a regisztráló hölgyek nem tudták elég gyorsan kezelni az érkezőket. Ez volt a látogatók számát tekintve a legnagyobb, a kiállítók szempontjából pedig a második legnagyobb kiállításunk az indulás, 2008 óta.

K. G.: Ha ki kellene emelni, hogy a látogatottságon kívül mi volt még kiemelkedő, mit mondana?

Cs. K.: Azt, hogy ezeket a gépeket valóban meg lehetett mozdítani, ki lehetett próbálni, és ilyen szempontból is ez volt a legjobb kiállítás. Korábban is sok gép volt kiállítva, és sok gépet lehetett kipróbálni, de mégsem éltek annyian a lehetőséggel, mint most.

K. G.: Itt is óriási szám jött ki, 3500 gépteszt.

Cs. K.: Szinte állandóan mentek a gépek, nem csak a tesztterületen, hanem a gépverseny területén is.

Ez azért jó, mert a gépvásárlás döntéshozói alapozhatnak azoknak a véleményére, akik használói lesznek a gépnek, és így nem csak a prospektus adatai és az ár alapján tudnak dönteni.

K. G.: A szövetség lefedi az újgép-forgalmazóknak szinte a teljes spektrumát…

Cs. K.: Igen, mintegy 95 százalékát.

K. G.: Tehát van rálátásuk, hogy mekkora az újgép-forgalmazási piac mérete?

Cs. K.: Igen, évente kb. 40 milliárd a szövetség tagjainak árbevétele.

K. G.: Én azt gondolom, hogy ez jelentősen nőhetett, 1-2 évvel ezelőtt azért ez nem így nézett ki, a fele is lehetett akár.

Cs. K.: Jól gondolja. 2008 volt egy csúcsév, és utána a forgalom 2009-ben drasztikusan lecsökkent, 60 százalékkal, tehát több mint a felére esett. És nagyon lassan tornássza fel magát, még 2016-ban sem érte el a 2008-as szintet. Véleményem szerint 2017-ben meg fogja haladni az eddigi, csúcsnak számító 2008-as szintet. Tehát ez az év egy komoly ugrás.

K. G.: Ha jól emlékszem, 2008 előtt 1000-1100 gép volt értékesítve évente, ez a 2008 utáni években a felére eshetett, 600 körüli darabra. Ez majdnem feleződés. Hol tart most darabszámban az értékesítés?

Cs. K.: 2016-ban  olyan 800 db körül lehetett, és most el fogja érni a válság előtti szintet.

K. G.: Szóval érződik az építőipari fellendülés?

Cs. K.: Egyértelműen érződik, igen.

K. G.: Engedje meg, hogy kérdezzek a szövetségről is, aminek ön az elnöke. Ipari ágazati, szektorális szövetségeknek a céljai között általában szerepel a jogszabály-előkészítésben vagy iparágat érintő bármely szabályozói döntésben való részvétel, konzultációs lehetőség. Ez működik az ÉBSZ-nél?

Cs. K.: Ha őszinte akarok lenni, akkor eddig nem működött. Azért ez nem egy olyan nagy taglétszámú szövetség, és nincs is arra kapacitása sem az elnökségnek, sem a titkárnak – hiszen nem főállásúak –, hogy komoly lobbitevékenységet folytasson. De most például ezt a kiállítást Pomázi Gyula, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára nyitotta meg, és azt mondta, hogy örülne annak, ha lenne folyamatos kapcsolat közöttünk, mert az ő szakmai stábja limitált, elég nagy területért felel, és szeretne többet tudni erről a szektorról. Mert ha taglétszámban az ÉBSZ nem is egy nagy szövetség, a szektor által generált hatás nemzetgazdasági szinten jelentős.

K. G.: Építőipari teljesítményre gondol, ugye?

Cs. K.: Igen, és most még inkább felértékelődik a gépek jelentősége a munkaerőhiány miatt. Most eljutottunk oda, ahova tőlünk nyugatabbra már évtizedekkel ezelőtt, hogy az építőiparban a hatékony gépeket vásárolják. Egy jó példa erre a kotró-rakodó, amelyik egy öszvér gép, ami erre is jó, meg arra is, de igazából egyikre sem. Tehát a kotró része egyfajta munkát végez, a rakodó vége egy másikat, de egyik sem olyan hatékonyan, mintha venne valaki egy kotrót meg venne egy rakodót. De hát ugye az kétszer annyi költség. Most jutottak el a cégek oda, hogy megveszik a célgépet. És a minőséget is jobban figyelembe veszik az ár mellett, pedig köztudottan a magyar piac nagyon árérzékeny.

K.G.:  Ha már itt tartunk, milyen nemzetközi trendeket látnak, milyen irányban fejlesztenek a gépgyártók?

Cs. K.: Egyértelműen az elektromos meghajtású gépeket kezdik fejleszteni. Ennek az előnyeit lehet látni: sokkal kisebb az üzemanyag-fogyasztás, kisebb a gépek szervizigénye, összességében az üzemeltetés költsége. Nagyon drasztikusan, 40-50 százalékkal is kevesebb lehet az éves üzemeltetési költség! Nyilván e gépek beszerzési értéke magasabb. Egyébként nem biztos, hogy azért, mert a gyártási költség is annyival több, de a gyártók próbálják kihasználni azt az előnyt, hogy valakinek van, mondjuk, 1-2 éves versenyelőnye. Visszatérve, más előnye is van az elektromos meghajtású munkagépeknek, például, hogy ezeknek a gépeknek az élettartama is hosszabb, mert a villanymotor kevésbé rázza szét a gépet, mint egy dízelmotor. Meg a környezetvédelem szempontjából is kedvezőbb.

K. G.: Igen, de azt hiszem, hogy ez a vásárlói döntéseknél egyelőre kevéssé számít.

Cs. K.: Valóban, de a gyártók azért használják mint érvet, hogy ez környezettudatosabb megoldás, ami egyébként igaz is.

K. G.: Mik a fő elvárások a megrendelőik részéről?

Cs. K.: A szervizháttér nagyon fontos. Természetesen fontos, hogy a gép maga jó legyen, de ha mégis elromlik, mert azért elromlik, akkor kell, hogy komoly szervizháttér legyen mögötte. És merem remélni, hogy tudunk szakmailag segíteni a megfelelő eszköz kiválasztásában is. Hogy az adott feladatra a megfelelő gépet válasszák ki a felhasználók. Tehát nem jó az, ha elfogadja a kereskedő, hogy a vevő azt mondja például, ő 3 m³-es rakodógépet szeretne vásárolni. Ilyenkor a jó kereskedő megkérdezi, hogy igen, van ilyen gépünk, de miért pont ekkorát akar venni, mire akarja használni. És lehet, hogy kiderül, hogy erre a feladatra 2 m³-es gép is elég. Vagy erre jobb lenne 3,5 m³-es. Tehát a kiválasztásnál adunk szaktanácsot, ami nyilvánvalóan érdeke a vásárlónak is meg az eladónak is, hiszen ha nem a feladatnak megfelelő gépet használ a felhasználó, nem lesz elégedett és a gépet fogja hibáztatni.

K. G.: Van-e arra lehetőség, hogy, mondjuk, magyar szellemi munka beépüljön a fejlesztésekbe, amiket a gyártók végeznek?

Cs. K.: A targoncaterületről tudnék hozni egy példát, a mi történetünket. Most nem olyan régen egy nagy multinacionális cég magyarországi egységének adtunk át egy olyan flottát, ahol a gépekre több kontrollberendezést is ráépítettünk. A fejlesztést mi, a Kuhn Rakodógép Kft. végeztük, és olyan jól sikerült, hogy ezt a megoldást a nagyvállalat más országokba is át fogja vinni. Itt komoly hozzáadott értéket tettünk bele műszaki oldalról.

K. G.: Elképzelhetőnek tartja-e, hogy az itteni cégek szakemberei kint konkrét fejlesztési munkákban részt vegyenek?

Cs. K.: Őszintén szólva nem, kivéve az olyan eseteket, ahol a gyártónak van magyarországi érdekeltsége, mint például a Sennebogennek, akinek Balatonfüreden van egy gyáregysége.

K. G.: Térjünk vissza a szövetségre! Mi az a mostani működésben, amit a legfontosabbnak tart?

Cs. K.: Fontos, hogy ugyan a piacon versenytársak vagyunk, de mégsem vagyunk ellenségek. Tehát évente többször összejövünk, és ott kommunikáció alakul ki. Személyesen is megismerjük egymást, de azért a szakmáról is szó esik. Mindenkinek hasznos, hogy a másik mit tapasztal a piacról. Le tudja magát mérni. Lehet, hogy valaki azt gondolta, hogy jól teljesített, mert nőtt a tavalyi évhez képest a forgalma. Nem hangzanak el nyilván konkrétumok, de le tudja mérni, hogy nem is nőtt a piaccal együtt, csak önmagához képest. Tehát van egyfajta szakmai kommunikáció. Én a rakodógépek miatt a targoncapiacon is ott vagyok, ott nincs ilyen kommunikáció a forgalmazó cégek között. Nem általános, hogy egy normális viszony alakuljon ki a forgalmazók között. Ez szerintem az egyik fontos dolog. A kiállítás a másik, ami nagyon fontos a szövetség életében. Egyébként most sikernek könyvelhető el – igaz ugyan, hogy nem mi kezdeményeztük –, de segítettük a Strabag ötletét megvalósítani, és beindult egy építőgép-szerelői képzés a Bánki Donát műszaki főiskolán. Az idei évben van már egy 12 fős osztály, most szeptemberben indult. Ott voltunk az iskolával folytatott tárgyalásokon, és mi is próbálunk oktatókat delegálni a szövetség tagvállalatainak dolgozói közül, mert nem csak a diákok tűntek el, hanem az oktatók is. Például én is felajánlottam, hogy ha gyakorlati képzésre kerül a sor, akkor ide, a KUHN Rakodógép Kft.-hez ki lehet helyezni akár hosszabb időszakra, akár alkalmanként diákokat.

K. G.: Tehát a szövetségnek ez a kiállítás és ennek a nagy sikere nagyon fontos volt. Reflektorfénybe került a szövetség pozitív módon.

Cs. K.: Valóban, és hogy a kormányzat is képviseltette magát, jelzi, hogy van elismerés, a szövetséget jegyzik, sőt ahogy mondtam, az államtitkár-helyettessel reményeink szerint ki fog alakulni egy jó párbeszéd.

K. G.: Köszönjük a beszélgetést.

Az interjú 2017. októberében készült, megjelent a Magyar Építő Fórum 2018. tavaszi számában.