Százhuszonöt éve, 1893. augusztus 6-án avatták fel az Égei- és a Jón-tenger közötti vízi közlekedést lerövidítő Korinthoszi-csatornát. A 19. század egyik mérnöki csúcsteljesítményének megvalósításában két magyar, Türr István tábornok, a magyar és az olasz szabadságharc egykori hőse és Gerster Béla mérnök szerzett elévülhetetlen érdemeket.

A Peloponnészoszi-félszigetet egy húsz kilométer hosszú, legkeskenyebb részén hat kilométer széles földnyelv, az Iszthmosz kapcsolja a tőle északra fekvő országrészhez, de emiatt a rövid földdarab miatt a félszigetet megkerülő hajók több száz kilométeres kerülőre kényszerültek.

A közelben fekvő gazdag Korinthosz kereskedői ezen úgy segítettek, hogy hajóikat a diolkosznak nevezett köves úton kerekes szerkezetekre rakták, s így vontatták át a földszoroson. Az Iszthmosz átvágásának gondolata többször felmerült, a grandiózus munkálatokba végül Néró császár vágott bele 67-ben. Nérót azonban néhány hónappal később meggyilkolták, az építkezés félbeszakadt, csak a kiásott gödrök maradtak meg emlékeztetőnek.

Az előkészületek

A csatorna megépítése csak a görög függetlenség 1830. évi kivívása után merült fel újra, de rögvest el is felejtették, mert a megvalósíthatósági tanulmány a költségeket 40 millió aranyfrankra becsülte. A görög parlament csak a Szuezi-csatorna munkálatainak megkezdése után, 1870-ben hozott törvényt a Korinthoszi-csatorna megépítéséről, de az ehhez szükséges tőke továbbra sem állt rendelkezésre. Végül sikerült egy konzorciumot összehozni Türr István, a magyar és az olasz szabadságharc hőse, a Panama-csatorna megépítésének egyik kezdeményezőjének vezetésével, a 30 millió frankos tőkét francia bankok biztosították.

A társaság 1881 májusában 99 évre szóló koncessziót kapott a görög királytól a csatorna megépítésére és üzemeltetésére azzal a feltétellel, hogy a munkákat másfél éven belül megkezdik és hat éven belül befejezik. Az építési terveket a Panama-csatorna nyomvonalának kitűzésében érdemeket szerzett Gerster Béla mérnök készítette el, aki a terep felmérése után a római mérnökök által kijelölt nyomvonalat találta a legalkalmasabbnak. Bár egy 1869-es nemzetközi megállapodás szerint a csatorna nem lehetett volna 42 méternél keskenyebb, de ez aránytalanul megnövelte volna a költségeket, így végül 22 méteres fenékszélességet szabtak meg.

Az építkezés

Az Iszthmosz átvágását 1882. május 5-én kezdték meg, a jelképes első kapavágást I. György görög király tette meg. A földmunkák számottevő részét már gépekkel végezték, a szállítást vasúton oldották meg. A 80 méterrel a tengerszint fölé emelkedő, kemény kőzetben mély bevágást készítettek, az ebből mélyített aknákat a föld alatt vágatokkal kötötték össze, s ebből fejlesztették tovább a nyolcvan fokos, csaknem függőleges V alakú bevágást.

1886-ban földrengés miatt egy 30 méteres szakasz beomlott, ezután kevésbé meredek, a szikla minőségétől függően 71-77 fokos falat vájtak. A 6,4 kilométer hosszú csatorna északnyugat-délkeleti irányban, nyílegyenesen metszi át a földnyelvet, vízmélysége nyolc és fél méter, szélessége a vízfelszínen 25, a fenéken 22 méter. Mivel a tenger szintjében épült, zsilipekre nincs szükség. A munkálatok során mintegy 11 millió köbméter földet termeltek ki, 1200 tonna lőport és 450 tonna dinamitot használtak fel, a csatorna fölött vasúti és közúti híd épült, mindkét bejárata előtt hullámgáttal ellátott kikötőt létesítettek.

Az előre nem látható nehézségek miatt az 1888-as határidőre csak a feladat háromnegyedével végeztek, és a társaság is csődbe ment. A munka másfél évig állt, Türr végül a görög kormány támogatásával tudott új, immár teljesen hellén társaságot alapítani, így sikerült befejezni a csatornát. A kivitelezést ekkor már a vasútépítési megbízást elvállaló Gerster helyett négy magyar mérnök, Pulszky Garibaldi, Nyári László, Stegmühler József és Kauser István irányította.

Nagy munka volt - A csatorna bejáratának látképe

Egy csatorna a turistáknak

Az ünnepélyes átadást 1893. augusztus 6-án tartották György görög és Ferenc József osztrák-magyar uralkodó jelenlétében, de a vízi utat csak október 28-án helyezték forgalomba. A csatorna sokáig nem hozta a várt forgalmat, mert magas falai miatt állandóan erős szél fúj benne, a két végén különböző időben jelentkező apály és dagály erős áramlatokat kelt. A csatornán - amelyet nagyobb teherhajók nem használhatnak, s egyszerre csak egy irányban lehetséges a forgalom - évente 11 ezer hajó halad át, főként turista-járművek. A magyar építők, mérnökök dicsőségét 2009 óta emlékmű hirdeti a Korinthoszi-csatorna a Jón-tenger felőli bejáratánál.

Forrás: MTI

Fotó: Wikipédia/Napoleon Vier